Közéleti szerepet vállaló teológusként sokszor nehéz eltalálni, hogy milyen küzdelembe állhat bele az ember. A Szemlélekkel való kardoskodást be szoktam vállalni, de sokáig visszatartottam magam a Perintfalvi-Hodász vonaltól. Velük ellentétben ugyanis engem zavar, hogy a liberális-egyházellenes véleményformálók felhasználják őket a narratívájuk erősítésére, arra, hogy az egyház bűnös (teológiai értelemben természetesen igaz, hogy az Egyház úgy Isten népe, hogy bűnösök, tökéletlen emberek is alkotják), a tekintélyére, szabályaira, struktúrájára pedig semmi szükség.
Ma, amikor megláttam Perintfalvi Semjén Zsoltról írt cikkét, mégis máshogy döntöttem. Az szíve joga Perintfalvinak, hogy ne szeresse a KDNP-t és ne szeresse Semjént. De a vizuális kommunikációs hazugságok és posztjának a stílusa választ követel. Már csak azért is, mert egyházunk közéleti gondolkodásának a legnagyobb mételye az ún. liberális kereszténység. Ami jóemberkedve, relativizálva, értékrangsorokat keverve, felforgat és szétzúz minden olyan morális-strukturális alapot, ami nélkül nem működnek a közösségeink.
Kezdjük azzal, hogy Perintfalvi Bese Gergő képét használja illusztrációnak: azét a Beséét, aki sokkal inkább állítható vele párhuzamba, mint Semjénnel. Ők a hiteltelenség, a széthúzás emberei. Semjén viszont ugyanazt mondja 40 éve. És azt teszi, amit mond. Ez így volt a kommunizmus végén, így ellenzékben és így kormányon is.
Szóval, Bese-Semjén fotó: miért kommunikációs hazugság? Azért, mert életükben egyszer találkoztak (egy olyan Karmelita házszentelésen, ahova nem Semjén Zsolt, hanem egy illetékes államtitkár hívta meg Besét), ahogy ezt Bese a Partizánban maga mondta el.
Márpedig a képnek az a célja, hogy összebesézze Semjént. Ahogy Perintfalvi másik aljas húzásának is oka van, annak, hogy nem bírja ki, hogy ne írja le a hazug rágalmazás trigger-szavát a ’Zsolti-bácsizást’. Ha valakinek, akkor a mindenkit feljelentő és a médiában síró-rívó Perintfalvinak tudnia kéne, hogy a rágalmazás és karaktergyilkosság nem ok. Akkor sem, ha mással csinálják. Igen, akkor sem volt az, amikor vele csinálták.
Az különösen bájos, hogy egy teológus hölgynek (bármilyen vékony is legyen a szakmai munkássága és legyen inkább liberális influenszer), bosszúlistája van és erre büszke is. Ahogy az is, hogy egy másik ember személyes hitét kérdőjelezi meg. Ezekkel éppúgy nem érdemes foglalkozni, ahogy számomra ebben a posztban nem igazán releváns az sem, hogy Perintfalvi nem érti az új ÁVH mindent és mindenkit veszélyeztető, jogállamba nem illeszthető működési elveit (beszélgessen erről jogászokkal) és az sem, hogy felmondja Magyar Péter bántalmazó retorikáját, ami egy egész politikai közösséget kriminalizál és démonizál.
Egy állításnál szeretnék megállni. Megint előjött ugyanis a Szemlélekes hazug narratíva az elnyomott egyházakról.
A valóság ezzel szemben az, hogy a Fidesz-KDNP kormányok (az állam-egyház függetlenségének tiszteletben tartása mellett!) felismerték annak fontosságát, hogy hazánkban a legfontosabb civilizációs-morális megtartó erőt, támaszt a kereszténységben kapja az állam és a nemzet.
Ezért újrakötötték a kommunizmusban szétszakított stratégiai szövetséget a történelmi egyházakkal (többek között a Magyar Katolikus Egyházzal és a Magyarországi Református Egyházzal). Ennek eredménye 3800 templom felújítása, 200 új templom építése és számos egyéb egyházi épület renoválása, építése, mely program az egész Kárpát-medencét érintette. A Fidesz-KDNP kormányok az Alaptörvényben lefektetett elvek szerint stratégiai partnerségben, de kölcsönös függetlenségben működtek az egyházaktól. Ha nekem nem hisz, hallgassa újra Veres András püspök atya 777 interjúját.
És igen Rita, mielőtt sikerül kinyomozni: munkatársa, tisztelője és merem mondani, barátja vagyok Semjén Zsoltnak. És erre büszke vagyok. Ez azonban nem befolyásolja azt, hogy amit írtam, az objektíven megállja a helyét. Önnek és barátainak pedig javaslom, hogy a hőn áhított hatalom birtokában tekerjék le a gyűlöletcunamit és kezdjenek el dolgozni, kezdjenek el építkezni, váljanak részévé az isteni teremtő műnek. Hozzanak létre életműveket. Például, ahogy Semjén Zsolt tette.