Tóta W. Árpádnak nem szóltak, hogy a harcos ateizmus megbukott, túlhaladt rajta a modernitás bolondos kereke. Mára más téveszmék, más valláspótlékok divatosak, Feuerbach, Nietzsche és Freud beszorult a bölcsészkari szemináriumokba.
Mintha szaktudományos ismeretei is hiányosak lennének. A magzat biológiai tényként élet, a fogantatástól kezdve. Jézus (mind a régészeti, mind a történettudományi kutatások szerint) történelmi személy.
Amit felböfög magából Tóta W. az (ismételten) kimeríti a közösség elleni izgatást és a gyűlöletkeltést. Mind az Axioma és Giró-Szász Áron, mind a szívhangrendeletet benyújtó KDNP, vagy az azt védő Máthé Zsuzsi ki tud állni magáért és az elveiért, s szerencsére ezt meg is teszik.
Amikor azonban Tóta a „helyükre akar rugdalni” keresztény axiomákat, Istent a saját fiát „markába röhögve abortáló” szörnyetegként ábrazolja, a magzatot „sejtcsomónak” degradálja, a keresztény hagyományt és hittételeket pedig fantasy szerepjátékok irreleváns keretrendszereként értelmezi, akkor egyszerre hazudja el Európa keresztény civilizációs gyökérzetét és sért, aláz meg (jogi értelemben is) milliókat.
Elég, vessünk végre gátat az európai közbeszédet eluraló kulturális keresztényüldözésüldözésnek!
Nádor Koppány Zsombor
A főkép mesterséges intelligenciával készült illusztráció.