Van olyan érzése, hogy reggel még el sem kezdődött a nap, de máris késésben van? Munka, bevásárlás, ügyintézés, család, telefonok, üzenetek és elintézendő feladatok követik egymást, este pedig sokszor úgy fekszünk le, hogy még mindig maradt valami. Az érzés sokak számára ismerős: soha nincs elég időnk.
Pedig a technológia elvileg éppen az időnket lenne hivatott felszabadítani. Gyorsabban kommunikálunk, online intézhetünk ügyeket, számos háztartási feladatot gépek végeznek el helyettünk, és szinte bármit néhány kattintással elérhetünk. Mégis egyre gyakrabban érezzük azt, hogy rohanunk.
Nem ugyanaz az időhiány és az időnyomás
A kutatók különbséget tesznek aközött, hogy valakinek ténylegesen nincs elég ideje valamire, illetve aközött, hogy úgy érzi, nincs elég ideje. A krónikus időnyomás éppen ezt a tartós szubjektív állapotot jelenti: az ember folyamatosan azt érzékeli, hogy több feladat vár rá, mint amennyit az adott idő alatt el tud végezni.
Egy 2025-ben, a BMC Psychology szakfolyóiratban megjelent kutatás hat európai ország – az Egyesült Királyság, Spanyolország, Németország, Svájc, Csehország és Lengyelország – 7570 résztvevőjét vizsgálta. Az eredmények szerint a krónikus időnyomás összefüggött a depresszió, a szorongás és a stressz tüneteivel. A kutatók szerint különösen az állandó „rohanásérzés” mutatott kapcsolatot ezekkel a tünetekkel.
Miért érezzük állandóan azt, hogy rohannunk kell?
Az egyik ok egyszerű: túl sok mindent akarunk ugyanabba a napba beletenni. A munka mellett ott vannak a háztartási feladatok, a családdal kapcsolatos teendők, a társas kapcsolatok és azok a dolgok is, amelyekről úgy érezzük, hogy saját magunkra fordítanánk időt.
A digitális világ azonban egy újabb réteget tett erre. A telefonunkkal gyakorlatilag folyamatosan elérhetők vagyunk. Egy üzenet, egy e-mail vagy egy értesítés néhány másodperc alatt megszakíthatja azt, amit éppen csinálunk.
A 2025-ös európai kutatás szerint a digitális technológiák állandó használata tovább erősítheti az időhiány érzését. Ráadásul sokan úgy tekintenek az olyan tevékenységekre, mint például a közösségi média használata, hogy az „elvesztegetett idő”, ami később még nagyobb nyomást eredményezhet arra, hogy hatékonyabban használjuk fel az időnket.
Az időhiány az agyunkat is más üzemmódba kapcsolhatja
Amikor úgy érezzük, hogy kevés az időnk, hajlamosak lehetünk a legsürgősebb feladatokat előrevenni. Ez rövid távon logikusnak tűnik, ugyanakkor a tartós időszűkösség megnehezítheti, hogy hosszabb távon gondolkodjunk.
Kutatások szerint az időhiány érzése a figyelmi és döntéshozatali folyamatokra is hatással lehet. A szűkösség miatt az ember egyre inkább arra koncentrálhat, ami azonnal megoldandó, miközben a későbbi következmények háttérbe szorulnak.
Ez könnyen egy önmagát erősítő körhöz vezethet: minél több sürgős feladatot látunk magunk előtt, annál inkább a rövid távú problémákra koncentrálunk, és annál nehezebb időt szakítani olyan dolgokra, amelyek később csökkentenék a terheinket.
Nem csak a naptárunk lehet tele
Érdekes eredményre jutott a British Journal of Social Psychology folyóiratban megjelent kutatás is, amely azt vizsgálta, miért alakul ki az emberekben az úgynevezett „időszegénység” érzése. A kutatók öt vizsgálat eredményei alapján arra jutottak, hogy a gazdasági egyenlőtlenség és a társadalmi státusszal kapcsolatos szorongás is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki úgy érezze, nincs elég ideje.
Vagyis az állandó rohanás érzése nem feltétlenül pusztán abból következik, hogy hány feladat szerepel a naptárunkban. Az is számíthat, hogy milyen elvárásokat támasztunk saját magunkkal szemben, és mennyire érezzük úgy, hogy lépést kell tartanunk másokkal.
Mi történik, ha soha nem érezzük azt, hogy vége a napnak?
A tartós időnyomás nem egyszerűen kellemetlen érzés lehet. A 2025-ös európai kutatásban a krónikus időnyomás szignifikáns kapcsolatot mutatott a depresszió, a szorongás és a stressz tüneteivel. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a vizsgálat összefüggéseket tárt fel, ezért az ok-okozati mechanizmusok pontos meghatározásához további kutatásokra van szükség.
A probléma egyik része ezért talán éppen az, hogy nem feltétlenül több időre lenne szükségünk, hanem arra, hogy ne érezzük folyamatosan elfogyónak.
A kérdés nem az, hogy lehet-e még több feladatot bepréselni egy napba. Hanem az, hogy mi az, amit valóban el kell végeznünk, és mi az, amit csak azért érzünk sürgősnek, mert hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig rohanni kell.
Lehet, hogy nem az időből van kevés
Egy nap továbbra is 24 órából áll. A technológia sem változtatta meg ezt. Ami megváltozott, az az, hogy mennyi mindent próbálunk elérni ugyanennyi idő alatt, és mennyire vagyunk folyamatosan elérhetők.
Talán ezért olyan ismerős az érzés, amikor este végignézünk a napunkon, és mégis úgy érezzük, hogy semmire sem jutott időnk. Nem feltétlenül azért, mert valóban kevesebb időnk volt, hanem mert a rendelkezésünkre álló időt folyamatosan újabb és újabb feladatokkal töltöttük meg.
És lehet, hogy a legfontosabb kérdés nem az, hogy „Hogyan férjen bele még több?”, hanem az, hogy „Mi az, aminek egyáltalán bele kell férnie?”
Források: a cikkben felhasznált fő kutatás 2025-ben jelent meg a BMC Psychology folyóiratban, 7570 európai résztvevő adataival; a „time poverty” társadalmi hátterét vizsgáló másik tanulmány a British Journal of Social Psychology 2024-es számában jelent meg.
Főképen: Időhiánnyal küzdő ember. A főkép illusztráció. Fotó: Magnific