Az idei év különleges mérföldkő számunkra: huszonöt éves az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség.
Egy negyed évszázad egy ember életében is jelentős idő, egy politikai közösség életében pedig különösen az. Huszonöt év alatt generációk nőttek fel az IKSZ-ben. Fiatalok százai tanulták meg, hogy a politika nem öncél, hanem szolgálat. Hogy a közélet nem a hangoskodásról, hanem a felelősségvállalásról szól. Hogy a kereszténydemokrácia nem egy kampányszlogen, hanem egy olyan értékrend, amely képes közösségeket építeni és megtartani.
Talán éppen ezért különösen furcsa látni, hogy miközben mi egy huszonöt éve működő, élő közösséget építünk tovább, vannak, akik néhány odavetett mondattal szeretnék letagadni magát a magyar kereszténydemokráciát.
Az elmúlt napokban ismét elhangzott az a kijelentés, hogy a KDNP-re soha senki nem szavazott. Ez jól hangzó politikai mondat lehet, de történelmileg egyszerűen nem igaz.
A magyar kereszténydemokrácia története nem 2006-ban kezdődött. Gyökerei egészen 1944-ig nyúlnak vissza, amikor Barankovics István vezetésével megszületett az a politikai irányzat, amely a keresztény társadalmi tanítást kívánta a magyar közéletben képviselni. A kommunista diktatúra megpróbálta elhallgattatni ezt a közösséget, de az eszméket nem lehetett betiltani.
A rendszerváltozás után a KDNP újjászerveződött, és már az első szabad választásokon jelentős támogatást kapott:
1990-ben 21 országgyűlési képviselőt juttatott a Parlamentbe – ugyanannyit, mint a Fidesz –, majd 1994-ben is önálló frakcióval volt jelen az Országgyűlésben. Ezek történelmi tények, amelyeket nem lehet politikai kommunikációval felülírni.
2006 óta a KDNP és a Fidesz választási szövetségben indul. Sokan ezt próbálják úgy beállítani, mintha a KDNP megszűnt volna létezni. Pedig éppen az ellenkezője igaz. A két párt egy közös értékrend alapján működik együtt, miközben mindkettő megőrizte saját identitását és szervezeti önállóságát. Ez politikai szövetség, nem beolvadás.
A kereszténydemokrácia azonban ennél is több. Nem egy választási lista, nem néhány parlamenti mandátum, és nem kommunikációs termék. A kereszténydemokrácia egy olyan politikai gondolkodás, amely az emberi méltóságot, a családot, a nemzetet, a közösséget és a felelős szabadságot tekinti alapértéknek. Ez az a szellemi örökség, amely Európa újjáépítésében is meghatározó szerepet játszott, és amely ma is aktuális Magyarországon. Ennek a hagyománynak immár huszonöt éve része az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség.
Az IKSZ 2001-es megalakulása óta nem csupán egy ifjúsági szervezet. Olyan műhely, ahol fiatal emberek megtanulják, hogy a közélet felelősség, a közösségépítés szolgálat, a keresztény értékek pedig nem múltidéző jelszavak, hanem a mindennapi döntéseink alapjai.
Az elmúlt negyed évszázadban számtalan olyan fiatal indult el innen, akik ma településeiket, közösségeiket vagy éppen az országot szolgálják. Ez önmagában is bizonyítja, hogy a kereszténydemokráciának van jelene és van jövője. Mert egy huszonöt éve folyamatosan működő ifjúsági szervezetet nem lehet politikai marketinggel fenntartani. Ahhoz közösség, elhivatottság és hit kell. És olyan emberek, akik hisznek abban, hogy Magyarország jövőjét csak erős értékközösségekre lehet építeni.
Ezért amikor valaki azt állítja, hogy a kereszténydemokrácia nem létezik, vagy hogy a KDNP-re soha senki nem szavazott, akkor valójában nem egy pártot próbál hitelteleníteni. Letagad egy nyolc évtizedes politikai irányzatot, figyelmen kívül hagyja a rendszerváltozás történetét, és semmibe veszi azt a több ezer kereszténydemokratát – köztük az IKSZ közösségét is –, akik nap mint nap dolgoznak Magyarországért.
A huszonöt éves jubileum éppen arra emlékeztet bennünket, hogy a kereszténydemokrácia nem egy politikai kampány terméke, hanem egy élő közösség, amely generációról generációra adja tovább az értékeit.
Ezért nemcsak a múltunkra vagyunk büszkék, hanem a jelenünkre és a jövőnkre is.
A kereszténydemokraták voltak. Vannak. És lesznek.
Főképen: Halmay Gábor az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke