November 1-jén Mindenszentek ünnepét tartja a katolikus egyház. Ezen a napon az összes szentre, vagyis valamennyi megdicsőült lélekre emlékeznek, akiknek sokasága miatt a kalendárium nem tud név szerint külön emléknapot szentelni. Mindenszentek a kötelező egyházi ünnepek közé tartozik, ezért a hívek számára előírás a szentmisén való részvétel – közölte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.
Az ünnep története a korai kereszténységig nyúlik vissza
Mindenszentek ünnepének gyökerei a korai kereszténység időszakáig nyúlnak vissza. Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról.
A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa révén került be az ünnep. Miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont, 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel az épületet.
III. Gergely pápa (731–741) tovább bővítette az ünnep körét. Mindenszentek napját a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette.
Az ünnep november 1-jei dátumát IV. Gergely pápa (827–844) döntése határozta meg.
A diadalmas és a küzdő egyház közössége
Mindenszentek ünnepén a szentmisében külön könyörgés hangzik el az összes szent közbenjárásáért:
„Mindenható örök Isten, te megadtad, hogy egy napon ünnepeljük minden szented dicsőségét. Kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk nagy irgalmadat.”
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ismertetése szerint ezzel az imádsággal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, vagyis a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó, küzdő egyház.
A szentek példája ma is útmutatást ad
Mindenszentek ünnepe arra is alkalmat ad, hogy imáinkban megemlékezzünk azokról a szentekről, akik életükkel és példájukkal mutatták meg, miként lehet követni Jézust.
A szentek példája arra emlékeztet, hogy már itt és most lehetőségünk van Jézus követésére, és arra, hogy azon az úton járjunk, amelyet ő mutatott meg számunkra.
