György László gazdaságstratégiai szakértő három pontban foglalta össze, mikor indokolt az árrésstop, milyen szempontok alapján érdemes védeni a fogyasztókat, és miért fontos a piaci verseny és a hazai kereskedelmi láncok együttműködése.
1.
Ha külső sokk emeli az árakat – például az orosz–ukrán háborúban megrongálódnak az orosz finomítók, vagy az amerikai–iráni konfliktus miatt lezárják az olajszállítmányok útját –, a gazdaságpolitikának kötelessége megvédenie a szegényeket és a középosztályt a sokk átmeneti hatásaitól. Azokat, akik rászorulnak, vagy munkájukkal és vállalkozószellemükkel a hátukon cipelik a többieket. Minden más esetben viszont az árrésstopok piac- és versenytorzító hatása meghaladja az elérhető nyereséget.
2.
A védelem szelektivitása gazdaságfilozófiai kérdés, de a költsége sem elhanyagolható. Ha a nem rászorulók, vagyis a tehetősek kiszűrése többe kerül, mint a nekik jutó támogatás, akkor nem érdemes szelektálni.
3.
A nálunk fejlettebb vagy gyorsabban fejlődő országokban két okból sincs szükség tartós kiskereskedelmi árstopokra: egyrészt az erős verseny kikényszeríti az alacsony árréseket, másrészt a meghatározó hazai tulajdonú kereskedelmi láncokat és beszállítóikat olyan, kölcsönös érdekeltségen alapuló, hosszú távú együttműködés köti össze, amely hallgatólagos önszabályozásként is működik. A verseny kordában tartja az árakat, az együttműködés pedig biztosítja, hogy a hazai termékek helyet kapjanak a polcokon, és a megtermelt nyereség méltányosan, a teljes ellátási lánc hosszú távú fenntarthatóságát szolgálva oszoljon meg.