Köztársasági elnöknek jelölnek: Miért teszek eleget a Mi Hazánk megtisztelő felkérésének?
Harminchat éve, még kisgyerekként fogadott Göncz Árpád a hivatalában, talán van is, aki emlékszik a szőke kisfiúra a rendszerváltás évéből a Három Kívánság műsorból. Még nyilván nem sokat tudtam az elnökről, sem arról, hogy milyen alkuk eredménye alakította akkor a máig meghatározó közjogi kereteket. Ám ahogy egyre többet hallottam a magyar jelenről és történelemről, annál világosabb lett, hogy ki és mi az érték, ki és mi pedig nem. Az ezerszáz éves közjogi szervességünk bizony érték, ahogy az elmúlt kétszáz év vívmányai törékeny egyensúlyt jelentenek, az elmúlt harminchat év pedig sok bűn és mulasztás által terhelt örökség. A magyar függetlenséggel szemben idegen érdekek, az egészséges népi-nemzeti szövettel szemben a felbomlás, az ezerszáz éves közjogi kereteinkkel és az újkori alkotmányos vívmányaival szemben a felforgatás leselkedik folyamatosan. Most talán jobban, mint valaha.
Most, harminchat évvel később ezért vállalom a jelölést. Nem hiúságból teszem, hiszen sok mindenkit látnék szívesebben magamnál ebben a helyzetben. Nem is kényelmes, hiszen nyilván támadni fognak pártpolitikusok, de a „függetlenobjektív” külföldről fizetett sajtókiadók is. Az sem lepne meg, ha a kormánypárt nem engedné, hogy az ellenzék jelöljön engem köztársasági elnöknek, cinikusan szavazásra sem bocsájtva a nem általuk állított személyt. Meg persze az is világos, hogy jelképes csupán a jelölés, hiszen ha a Tisza Párt parlamenti többsége nem teszi most azonnal lehetővé a közvetlen elnökválasztást, akkor az egész választás mindössze formaság. Ha nem az emberek választanak köztársasági elnököt, akkor továbbra is egyetlen párt képviselői fognak önkényesen, sőt az aktuális trendek szerint a közvéleményt manipulálva „választani”, betetőzve az elmúlt hónapok közjogi pusztítását. Ám pontosan ez a lényeg.
Ami hónapok óta történik, az egy nagyon súlyos jogállamiság-ellenes támadás. Ami mellett ki kell állni, az az egész magyar nemzet és a nemzet ezerszáz éves közjogi folytonossága, ami most politikai és jogi támadás alatt áll, miközben a Tisza kilépett az elmúlt 36 év közjogi keretei közül is. Most minden kiállásra, minden hangra, minden szimbolikus tettre szükség van. Kinek milyen kalapja van, azzal köszöngessen.
Nyilván nem leszek, nem lehetek köztársasági elnök, ha nem lesz közvetlen elnökválasztás. Az, hogy mégis elvállaltam a jelölést, részemről egy világos üzenet az adott helyzetben; egy szimbolikus kiállás. Pártoktól független, viszont nemzeti, ahogy a köztársasági elnök a nemzet egységét fejezi ki, és ahogy az Alaptörvény “Az állam” cím 9. cikke fogalmaz. Ahogy azonban egyúttal ez a cikk tovább folytatódik, a köztársasági elnök őrködik az államszervezet demokratikus működése felett – pont ez sérült az elmúlt hónapokban, sőt, Sulyok Tamás ezt a kötelességét maga is megsértette az esküjével, a nemzettel szemben akkor, amikor aláírta a kormánypárt Alaptörvény-módosítását.
Azt az Alaptörvény-módosítást, ami sérti a hatalommegosztás elvét azzal, hogy a kormány mint végrehajtó hatalom fejének akaratát más hatalmi ágakra ráerőszakolja. Azt az Alaptörvény-módosítást, ami a személyre szabott jogalkotás iskolapéldája. Azt az Alaptörvény-módosítást, ami harminchat év alkotmányfejlődési vívmányait dobja ki, mint például az 1/1992 AB határozatot, amely kimondja, hogy „jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani”. Ahogy a 45/2012 AB határozatot is, mely kimondja, hogy az alkotmányos legalitás tartalmi követelményei közé tartoznak a demokratikus jogállam alkotmányossági kritériumai, a demokratikus jogállami közösségek által elismert és elfogadott alkotmányos értékek, alapelvek is.
Azt az Alaptörvény-módosítást, ami a világon példátlan módon korlátozza a magyar emberek választójogát azzal, hogy nem szavazhatnak olyan jelöltre, aki már 12 éve országgyűlési képviselő, az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütköző módon. Azt az Alaptörvény-módosítást, ami visszaható hatállyal módosít közjogi mandátumot alkotmánybíráknál, de a köztársaság első polgáránál is, sértve a 7/2004 AB határozat előírását, miszerint a „ciklusokon átívelő megbízatási időtartam a demokratikus jogállam működésének biztosítéka”.
Mi magyarok konok, ám következetes nemzet vagyunk, ha a szabadságunkról, a saját államunkról és a történeti alkotmányos vívmányainkról van szó. A Vérszerződés 4. pontja, az Aranybulla ellenállási záradéka és a hatályos Alaptörvény “Alapvetés” C cikke egyaránt joggá és kötelességgé teszi a hatalom kizárólagos gyakorlására irányuló tevékenység elleni fellépést.
Hát, erről van szó. Ez és csak ez ad értelmet és értéket a jelölésemnek. Ha a kormánypárti többség nem hajlandó lehetővé tenni a közvetlen elnökválasztást, akkor legalább állapítsák meg úgy a szabályokat, hogy minden frakció jelöltjéről szavazhasson az Országgyűlés. Az ellenzéki frakciókat se akadályozzák meg abban, hogy államfőt jelölhessenek, ne egyetlen jelöltről lehessen csak szavazni, a kormánypárt egyoldalú, kapkodó, groteszk casting-jává degradálva az eljárást, ahogy épp történik. Akkor is így tisztességes, ha a döntés joga aztán nyilván a kormánytöbbségé.
Mindezek miatt vállaltam el a jelölést, ami szimbolikus üzenet. A káros jogalkotási folyamatoknak pedig alkotmányos ellensúlyt kell képezni. Olyan köztársasági elnöki hivatalban hiszek, ahol pártkatonák és kormányvégrehajtók helyett kompetens szakemberek vizsgálják meg szakmailag az elfogadott törvényeket. Végül olyan köztársasági elnök kell, bárki is az, aki az idegen érdek és a nemzetközi nagytőke befolyása ellenében is a nemzet egységének őrzője. A mélyben, a háttérben ugyanis ilyen befolyás tör előre.
Én pedig a jelöléstől ugyanúgy vagyok aki voltam, leszek aki vagyok. Igaz, nekem már kisfiúként sem Demszky-plakát volt az ágyam felett, hanem Nagy-Magyarország. A magyar nemzet szeretete, a népünk megmaradása és az igazság iránti vágy fordított a közügyek felé. Sosem az idegen érdek, divat vagy korrupt szándék. Harminchat éve, amikor ez a kép készült, és harminchat évvel e kép után is.
Tóth Máté
Főképen: Tóth Máté energiajogász gyermekként Göncz Árpáddal a Három Kívánság műsorban. Fotó: Facebook/Tóth Máté