November 4-e után családok tízezrei szembesülhetnek azzal, hogy egy hozzátartozójuk neve szerepel a korábban titkos ügynökaktákban. Joób Máté evangélikus lelkész hét konkrét tanáccsal segíti az érintetteket a múlt feldolgozásában.
November 4-e után, az ügynökakták nyilvánosságra kerülését követően családok tízezrei találkozhatnak számukra ismerős nevekkel a korábban titkos dokumentumokban. Olyan hozzátartozók neveivel, akiket addig más összefüggésben ismertek, szerettek vagy tiszteltek, és akiknek múltjával kapcsolatban esetleg korábban is maradtak megválaszolatlan kérdések.
Mit tehetnek az érintettek, ha egy családtag beszervezése vagy annak kísérlete ismertté válik? Az evangélikus lelkész és lelkigondozó, aki a témában könyvet is írt, hét konkrét kapaszkodót osztott meg a múlt történéseinek feldolgozásához.
Joób Máté útmutatója a családoknak
Joób Máté az evangelikus.hu hasábjain tette közzé Egy név a dossziéban – Hét kapaszkodó családoknak, amikor egy hozzátartozó beszervezése vagy annak kísérlete ismertté válik című rövid útmutatóját.
A lelkész az ügynökakták november 4-i nyilvánosságra kerüléséhez kapcsolódva szeretne segítséget nyújtani az érintett családoknak.
Írásában hangsúlyozza, hogy nincs egységes recept, hiszen minden család más utat jár be. A témában végzett kutatásaiból, amelyeket A hallgatás terhe című könyvéhez készített, ugyanakkor az rajzolódik ki, hogy a gyors ítélet éppen úgy elzárhatja a megértés útját, mint a gyors felmentés.
A lelkész szerint fontos, hogy adjunk időt magunknak és egymásnak.
„Próbáljuk megérteni, mi történt valójában. Különítsük el azt, amit tudunk, attól, amit csak feltételezünk. Merjünk kérdezni, de fogadjuk el azt is, ha valamire már nem kaphatunk választ. Beszéljünk arról, amit megtudtunk, és arról is, amit érzünk. És közben próbáljunk meg emlékezni arra, hogy egy dosszié fontos, akár fájdalmas része lehet valaki élettörténetének, de az nem maga az egész ember.”
1. Ne akarjunk rögtön ítéletet mondani
Joób Máté szerint az ügynökakták megismerése után sokféle érzés jelenhet meg a családtagokban. Lehet bennük döbbenet, harag, szégyen, csalódottság, sajnálat vagy kíváncsiság.
Az is előfordulhat, hogy valaki megkönnyebbülést érez, mert egy régi, megmagyarázhatatlan viselkedés, elhallgatás vagy családi feszültség egyszer csak magyarázatot kap.
Bármilyen érzés is jelenik meg, a lelkész arra biztat, hogy hagyjunk időt a feldolgozásra.
2. Először próbáljuk megtudni, mi történt valójában
Egy név még nem jelent teljes történetet – figyelmeztet az evangélikus lelkész.
Érdemes tisztázni a beszervezés körülményeit, az együttműködés tartalmát, az esetleges jelentéseket és következményeket, valamint azt is, hogyan viszonyult később mindehhez az érintett.
Joób Máté szerint fontos különválasztani, mit tudunk biztosan, mit feltételezünk, és mi az, amiről még nincs információnk.
3. Ne maradjunk egyedül a történettel
A titok egyik legsúlyosabb öröksége maga a hallgatás lehet – írja Joób Máté.
A csend rövid távon védelmet adhat, de ha tartós családi megoldássá válik, a következő generációk gyakran már nem magát a történetet, hanem a kimondatlanságot és a hiányzó magyarázatokat öröklik.
Nem szükséges rögtön nagy családi beszélgetést szervezni. Első lépésként elegendő lehet egyetlen megbízható ember, akinek ki lehet mondani azt, ami eddig csak belül kavargott.
4. Ha lehet, beszéljünk az érintettel, érdeklődve, nem számonkérően
Ha az érintett még él, természetes lehet, hogy a családtagok kérdezni szeretnének. Joób Máté azonban arra figyelmeztet, hogy a beszélgetés célja nem feltétlenül minden részlet megszerzése.
Sokkal inkább annak megértése lehet a fontos, hogyan élte meg maga az érintett a történteket.
Azt is el kell fogadni, hogy nem minden kérdésre lesz válasz, és nem minden válasz érkezik akkor, amikor azt szeretnénk.
A „hogyan tehetted?” helyett gyakran többet nyithat meg a „mi történt veled?”, „hogyan kerültél ebbe a helyzetbe?”, „mitől féltél?”, „mit gondoltál akkor?” vagy „hogyan éltél együtt ezzel később?” kérdés.
Joób Máté szerint a megértésre való törekvés nem jelent értékítéletet.
5. Ne engedjük, hogy az „ügynök” szó meghatározza az egész embert
A nyilvánosság egy nevet és egy kategóriát lát, a család azonban apát, anyát, nagyapát, nagymamát vagy házastársat ismert – hívja fel a figyelmet a lelkész.
Az újonnan megismert szerep valóságos része lehet az érintett életének, de nem feltétlenül azonos az egész életével.
Az árnyalt kép nem a történtek megszépítését jelenti. Inkább annak elfogadását, hogy ugyanabban az emberben szerethető és nehezen vállalható történetek is jelen lehetnek.
6. A családban ne csak a tényeket, az érzéseket is osszuk meg
A családtagok eltérően reagálhatnak a dokumentumok megismerésére. Valaki dühös lesz, más védeni fogja az érintettet, megint más mindent tudni akar, míg egyesek inkább távolságot tartanak.
Joób Máté szerint a közös feldolgozás nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanarra a következtetésre kell jutnia.
Sokkal inkább annak megtanulása a cél, hogyan lehet egymás különböző reakcióit elviselni anélkül, hogy újabb családi törés következne be.
7. Ne a gyors lezárást keressük, hanem a hordozható történetet
A lelkész szerint azt is el kell fogadni, hogy nem biztos, hogy minden kérdésre lesz válasz.
Előfordulhat, hogy az érintett már nem él, hiányoznak az iratok, vagy egymásnak ellentmondó történetek kerülnek elő.
A cél ezért nem feltétlenül a múlt maradéktalan feldolgozása, hanem az, hogy a történet ne titokként legyen jelen a családban.
Joób Máté egyik legfontosabb tanulsága, hogy a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Azt azonban igen, hogy a következő nemzedéknek titkot és hallgatást, vagy egy kimondható, árnyaltabban felrajzolt családi történetet adunk-e tovább.
A kapaszkodók részletesen, illetve az erről szóló cikk teljes terjedelmében az evangelikus.hu oldalon olvashatók.
Főképen: Joób Máté evangélikus lelkész, lelkigondozó. Fotó: Magyari Márton/evangelikus.hu